Tea szaponin por

A teaszaponinpor jellemzően világos{0}}sárgától sárgáig terjedő-barna por, enyhe botanikai szaggal és kifejezetten keserű ízzel. Színe és érzékszervi profilja a botanikai forrástól, a szaponin tisztaságától, a maradék polifenoloktól, a feldolgozási hőmérséklettől és az oxidáció mértékétől függően változhat.

A teaszaponinok amfifil molekulák, amelyek hidrofób triterpenoid aglikonból és hidrofil cukorláncokból állnak. Ez a szerkezet lehetővé teszi számukra, hogy adszorbeálódjanak a levegő-víz, olaj-víz és szilárd-folyadék határfelületeken.

A legfontosabb fizikai-kémiai tulajdonságok a következők:

• Vízben oldható vagy diszpergálható, bár az alacsonyabb -tisztasági fokozatok zavaros oldatokat eredményezhetnek;
• Képesek micellákat vagy más molekuláris aggregátumokat képezni a kritikus micellakoncentráció felett;
• Képes jelentősen csökkenteni a felületi és felületi feszültséget;
• Erős habképző, nedvesítő, emulgeáló, diszpergáló és detergens tulajdonságok;
• Érzékeny a koncentrációra, a hőmérsékletre, a pH-ra, az elektrolitokra, a víz keménységére és a kísérő szennyeződésekre;
• Nedvességfelszívódás, agglomeráció, elszíneződés vagy teljesítményváltozás lehetősége a tárolás során.

Habzási teljesítmény

A teaszaponinok gyorsan adszorbeálódnak a levegő-víz határfelületen, és viszkoelasztikus filmeket képeznek a légbuborékok körül. Ezek a határfelületi filmek lassítják a buborékok összeolvadását és a folyadék elvezetését, ami erős habosodást és viszonylag tartós habot eredményez.

A nagy habzás előnyös a samponokban, tisztítószerekben, habanyagokban és egyes mezőgazdasági készítményekben. A túlzott hab azonban nemkívánatos lehet az italoknál, az erjesztésnél, az ipari keringtető rendszerekben és a szennyvízkezelésben.

Emulgeáló teljesítmény

Az olaj-víz határfelületen a hidrofób triterpenoid rész kölcsönhatásba lép az olajos fázissal, míg a hidrofil cukorláncok a vizes fázis felé orientálódnak. Ez az elrendezés védő felületi réteget hoz létre az olajcseppek körül.

Az emulgeálás hatékonyságát nem lehet csak a teljes szaponintartalomból megjósolni. Figyelembe kell venni a molekulaprofilt, a határfelületi rugalmasságot, az olaj típusát, a cseppméretet, a pH-t és az ionerősséget is.

Tisztítási teljesítmény

A teaszaponin képes eltávolítani az olajos és szemcsés szennyeződéseket nedvesítéssel, emulgeálással, diszpergálással és micelláris szolubilizálással.

A teljesítményt a végső készítményben ellenőrizni kell, mert előfordulhat, hogy az egyetlen tisztított teaszaponin kivonattal kapott eredmények nem vonatkoznak minden kereskedelmi minőségre.

A teaszaponin keverékek és a kiválasztott egyedi theasaponinok antioxidáns és{0}}gyulladásgátló hatást mutattak sejt- és állatkísérletekben.

A bejelentett mechanizmusok a következők:

• Reaktív oxigénfajták csökkentése;
• A lipidperoxidáció gátlása;
• SOD, CAT, GSH és a kapcsolódó endogén antioxidáns rendszerek szabályozása;
• Nrf2-asszociált sejtes védekezési útvonalak aktiválása;
• Az NF-κB és MAPK gyulladásos jelátvitel modulálása;
• A kiválasztott pro{0}}gyulladásos mediátorok csökkentése;
• Védelem az oxidatív és gyulladásos szövetsérülések ellen kísérleti modellekben.

A tea szaponint kiválasztott baktériumok, gombák, rovarok, csigák és más mezőgazdasági kártevők ellen vizsgálták.

A javasolt mechanizmusok a következők:

• Kölcsönhatás szterolokkal a biológiai membránokban;
• Megnövekedett membrán permeabilitás;
• A sejttartalom kiszivárgása;
• Az energia-anyagcsere zavara;
• A rovarok emésztőrendszerének vagy hámszerkezetének károsodása;
• A peszticid készítmények jobb nedvesítése, szétterítése és behatolása.

A teamagliszt és a teaszaponin készítményeket hagyományosan egyes akvakultúra-rendszerekben használták a következők elleni védekezésre:

• nem kívánt halak;
• Ragadozó vagy versengő vízi szervezetek;
• Csigák;
• Medúza lárvák vagy polipok;
• Válogatott tókártevők.

Ez az alkalmazás elsősorban az eltérő toxicitáson alapul, nem pedig a táplálkozási tevékenységen. A teaszaponinok kölcsönhatásba léphetnek a kopoltyúmembránokkal és más biológiai membránokkal, így sok halfaj különösen érzékennyé válik.

A hemolitikus aktivitás fontos biztonsági szempont a teaszaponin esetében.

Bizonyos szaponinok kölcsönhatásba léphetnek a koleszterinnel és más szterinekkel az eritrocita membránokban. Ez a kölcsönhatás megzavarhatja a membrán szerveződését, növelheti a permeabilitást és hemoglobin felszabadulását idézheti elő.